Gondterhelt sóhaj hagyja el ajkaim egy pillanatra nyitott ajtaját,

Forró könnyem morzsolgatva, ujjaival húz rá láthatatlan zipzárt

a bánat, mi ismeretlen dimenzióból átlépve gyakorolt uralmat felettem,

S minden, miben addig biztos voltam, eltűnni látszott a végtelenben.