A húgom egy igazán szánalomra méltó ember. Nem elég, hogy oda-vissza van magától, és úgy beszél azzal, aki a családtagja, mintha a kutyája lenne (ja nem, azzal is kedvesebb), de hazudozni is remekül tud. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen seggdugasszal élhetek egy házban, és hogy a rokonomnak nevezhetem. Egy gyerekes idióta.
És a legszebb az egészben, hogy bármit is mutat a barátainak... az nem ő. :) Ha velük is olyan lenne, mint mondjuk velem. Rég nem lennének barátai.
Nem vagyok hajlandó több szót rászánni, le sem írtam volna, ez csak emlékeztető magamnak, hogy ne próbáljak meg jófej lenni vele, mert egy hatalmas arconcsapás lesz a vége, és újfent csak csalódás. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése