Tökéletes időjárás

Pár napja már ilyen idő van itt, mint épp most is. Felhős az ég, néha egyet dörög is, és később elkezd esni az eső. Olyan nyugis ilyenkor minden... Szeretem kinyitni az ablakot is, de csak résnyire, hogy hallhassam az esőcseppek megnyugtató koppanását az aszfalton és faleveleken, és hogy a rövid, kevésbé haragos dörgés is tisztán kivehető legyen. Ilyenkor nem kell azzal fáradoznom, hogy lehúzzam a redőnyt, mert a nap sugarai nem szöknek be, és nem melegítik fel a szobát. Tényleg imádom az ilyen időt.
Bár azt hiszem, hogy nem túl okos dolog nyitott ablaknál aludnom, ugyanis megfáztam... Tényleg legyengülhetett az immunrendszerem, régen az sem kottyant meg, ha kint álltam egy keveset a zuhogó esőben. Na igen, a kollégium hátrányai.
Anyám megjegyezte, hogy vicces vagyok, mert amikor ez a fajta időjárás van, olyankor kimerészkedek a kis vackomból, és csodálom a villámokat, az esőt. Valóban, ilyenkor egy fokkal jobb lesz a kedvem, mint amúgy lenne. Van, amikor önfeledt kiskölyök módjára elkezdek tapsikolni, ha hangosabban morajlik fel az ég.
Nincs kedvem kikapcsolni a gépet, most nincs... Lehet, hogy a netem fogja bánni, de bízom benne, hogy most megúszom, és utána is működőképes lesz minden, ha már elmúlt ez a kis zuhé.
Kicsit kihalt belőlem a remény az elmúlt napokban. Félek anyámék válaszától.

Nem szeretem, egyenesen megvetem a cigarettát, de ezt olyan szívesen kipróbálnám egy ideje, de csak egyetlen alkalommal. Talán majd egyszer, mikor arra is jut, hogy Vivienne Westwood kabátban flangáljak.