... már, hogy írtam. Nagyon most sincs miről, illetve lenne, mivel gondolatok száza jár keringőt a fejemben, és az események is pörögnek a hétköznapokon, de mire odaérek, hogy le akarom írni, elfelejtem, vagy nem vagyok rá képes. Tanár úr úgyis a lábaim között hever, Martin és Stefi szerint úgyis kisebb vagyok, mint 3, a legtöbb ember úgyis kivisított a héten, és ez most egy abszolúte értelmetlen mondat lett. Tényleg nem tudom, miről írhatnék.
Múltkor arról beszéltünk Mikoval, hogy de jó is volt régen, mikor még a Mondo fórumon is színvonalas társaság volt, mikor még nem tartottunk ott, ahol most. Akinek nem inge, nem veszi magára - ahogy mondani szokás, de én azért leírom a véleményem ezzel kapcsolatban.
Pár éve, mikor belecsöppentem ebbe a Japán-fanságba, ha nevezhetem így, még minden teljesen más volt. Illetve másnak tűnt, nem tudom. Érdeklődni kezdtem az animék, mangák iránt, majd jöttek a zenék, és ebből kifolyólag a divatok is, mivel a visual kei igen felkeltette az érdeklődésem. Különös kinézetű előadók, furcsa ruhák, szokatlan külső. Megragadott, úgy gondoltam, hogy ez is egyfajta művészet. Rengeteg együttes diszkográfiájába belehallgattam, megszerettem jópárat, és örömmel töltött el, mikor felnéztem az említett fórumra, és írtam a topikokba, ahol nagyon jól el lehetett társalogni az azonos érdeklődésű személyekkel. Az egyik kedvenc topikom mégis a divattal foglalkozó volt. Emlékszem, hogy oldalnyi linkeket sorakoztattunk fel, amik ilyen-olyan szerelésű embereket, vagy csak kiegészítőket, ruhadarabokat rejtettek. Megismerkedtem Mikoval, ami hatalmas pozitívumnak minősíthető, és az oldal javára írható, akármennyire is csökkent a színvonal (magánvéleményem szerint). Büszke voltam arra, hogy azt szeretem, amit, hogy azok az embereket összetartanak, és egy nagyobb családot alkotnak, akik ugyanazt szeretik, mint én.
De sajnos nem, ez a dolog megoszlott. Trúk? El sem tudtam képzelni, mit takar ez a kifejezés... Ebbe nem is folynék bele jobban. Mindenesetre eljutottam oda, hogy ha nem is titkolom, de nem hangoztatom, hogy mit szeretek. Ez köszönhető a "legyünk leszbikusak, végül is a jrockerek is smárolnak a színpadon" típusú embereknek, és a "ti úgysem érthettek meg engem azért, mert mást szeretek, mint ti" típusúaknak. Gondolkozzatok el azon, hogy nem azért oltogatnak titeket, mert azt szeretitek, amit, hanem mert úgy adjátok elő magatokat, ahogy.
Nem, még mindig nem tudom normálisan átadni a gondolataimat. Másfél éve még ment. Érzéseket leírni, gondolatokat leírni, eseményeket leírni. Na, visszajön még az az idő... :3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése