Reggel~

Mindenkinek szépjóreggelt kívánunk, egyenes adásból jelentkezünk innen, az aoi_hana rádióból! *Most kelt, dilis.* Hát asszem most írok egy ilyen... hétösszegzést! *-* Mivel csak kedden mentem, onnan kezdem.
Szóval 14:45-kor felszálltam a buszra, és meglepetésemre jó buszt kaptam ki! Jó helyem is volt, ami külön tetszett, ráadásul egyedül utaztam, így azt csinálhattam magamban, amit akartam. Nem kellett figyelnem arra, hogy valaki le akar szállni, és engedjem ki, etc. Bekapcsoltam hát a lapitopomat, és háttereket csinálgattam, meg zenét hallgattam addig, ameddig le nem merült. (Szegénykémnek már picit meg van terhelve az aksija, mert kb egy óráig, ha épp kibírja...) Beült ugyan néha-néha valaki mellém, akik bejárósok, meg minden, de az nem igazán zavart. Aztán a telefonomon kapcsoltam hanganyagot. :3 Ami azért mókás, mert a telefonomra négy számon kívül több nem fér. (Kitört ugyanis a memóriakártya tartó akkor, amikor fociztunk vele, meg ugráltunk rajta. :D) És fákk!! Lemaradtam a 11:11-ről! T________T Na mindegy, folytatom. Mikor már nagyon unatkoztam elővettem a kis sárga lapos, régi jegyzetfüzetet, amit kisajátítottam, és írni kezdtem. Leírtam múltidőben, hogy mit csináltam Egerben, és mi volt, mikor odaértem. Persze még az egész nem történt meg, csak most arról volt kedvem firkálni. Leírtam, hogy beültem a mekibe, vettem egy jó meleg kávét, ami feljogosít az ottartózkodásomra, és hogy az ablakon kinézve azt láttam, ahogy nagy pelyhekben, lassan hull a hó. :3 És láss csodát, amikor beértem a városba, esett a hó. Elég rendesen. De nem mentem be az előbb említett helyre, ugyanis semmi kedvem nem volt pénzt költeni. Elindultam inkább a sulihoz, de direkt a hosszabb úton, mert tanszobára nem szerettem volna beérni, hogy a bőrönd húzásával ne zavarjam meg a fal melletti teremben tanuló diákokat. Persze, mivel hatkor indultam, félúton jártam már negyedkor... Pedig még lassan is mentem! Fogtam, leálltam, behúzódtam az egyik terasz alá, hogy ne legyek teljesen havas, és vártam. Vártam, hogy teljen az idő. Húsz percnél tovább viszont nem bírtam a tétlenséget, megindultam. Léptem egy picit, csigatempóban, aztán még egyet, és megálltam. Ezt a folyamatot ismételgettem addig, ameddig már a régi épületnél nem jártam. De mivel még akkor is csak 41 volt, újra ott ragadtam. Sikerült persze átfáznom, mert nem öltöztem túl melegen. Szerencse, hogy a kesztyűmet felvettem, különben megint úgy jártam volna, mint a múltkor, hogy az a kezem, amelyikkel húztam a táskát kétszer akkorára megduzzadt, mikor beértem a melegre, mint a másik... És iszonyatosan fájt is akkor. De az már régen volt, akkor még nem találtam meg az ujjas kesztyűmet. :3 Ott ácsorogva fogtam magam, elővettem a telefont, és sms-t írtam, amit később elmentettem a piszkozatokhoz, mert nincs rajta pénz, és nem tudtam volna elküldeni. (Egyébként megközelítőleg 30 ilyen piszkozat lehet már a telefonomban. xD) Kicsit megijedtem, mikor meg is csörrent a kezemben a készülék, mert anya felhívott. De örültem, hogy azzal is elüthetem az időt, hogy beszélek egy keveset vele. Azt mondtam neki, hogy nem régen indultam a McDonald's-ból, hogy ne aggódjon azért, hogy esetleg megfázok. Nem volt kedvem hallgatni a papolását. Sajnos egy perc elég volt neki, aztán elköszönt és letette. Vártam még durván négy percet, míg 55 lett, aztán megint megindultam, de már úgy voltam vele, hogy bemegyek, nem érdekel. Szerencsére akkor már kijött szinte mindenki, így nem volt para. Reni látott meg először, és olyan aranyos volt, egyből odajött köszönni, hárompuszi, minden. :3 Reni nagyon aranyos, őt nagyon bírom. *-* Aztán jött Klau, teljesen fekete hajzatát szúrtam ki elsőnek. Véleményem szerint eddig ez áll neki a legjobban. Csak igazán leállhatna már, mert teljesen szétroncsolódik így a haja... Már most sem túl épek a szálai, sőt. De tőle is kedves volt, hogy úgy üdvözölt, nem igazán számítottam rá. :3 Megkérdeztem, hogy merre van Vidi, de mikor közölte, hogy Bódit várja, ónamondomakkor inkább bemegyek, nincs kedvem fél órát pluszban várni rá. xD De mire nyitottam az ajtót már ő is ott volt, és szívélyes fogadtatásban részesített ("Csá, te buzi! De utállak... :D" :DDD.) Mikor pedig bementünk rákezdett a nagy mesélésre.
Igazából nem volt jó visszamenni. Az a sok barom már kezdett hiányozni picit, hogy kiröhöghessem őket, de amúgy nem dobott fel nagyon, hogy ott kellett aludnom, nem a saját ágyamban, hogy újra meg volt szabva mit tehetek, mit nem, mikor és mikor nem.
A szerdában nem volt semmi különös. Tulajdonképpen már nem is emlékszem rá. o_o Csak arra, hogy idegbajt kaptam este, mert nem tudtam netezni, mert az a görény hordozható net nem szeretett volna behódolni az akaratomnak. De a csütörtök annál viccesebb volt. Tanszobán Csenge mutatott egy ilyen idióta jósló izét, amivel tök jól elszórakoztunk, sőt egyszer Vidivel annyira megnevettettük, hogy a megrágott keksztől majdnem megfulladt, de aztán nagy nehézségek árán kiköhögte. xD Megszakadtunk rajta. xD (Nem, nemhogy segítettünk volna, kinevettük. xDD) Egyébként az a játék tök hasonlít arra, ami van itt neten is, csak nem jut eszembe az oldal címe, mert a gépnél vagyok, és itt nincs a kedvenceknél... Majd berakom máskor. :D Tanszoba után végezhettük a dolgainkat (fürdés, pakolás, etc), de azt a hülyét megtaláltam a négyesben, ahogy Patinál netezik. :D Ott kezdődött a káosz... Néztük a régi ismerősök új képeit, és TiMi megszakadni látszott a röhögéstől. De iszonyatosan. Pati azon röhögött, ahogy TiMi röhög, aztán mindenki azon röhögött, ahogy TiMi röhög. Mondanom sem kell, a négyes szoba annyira zengett, mint ritkán. :D Igazából a koli tényleg csak arra jó, hogy néha nevessünk egy nagyot.
A péntek meg a szokásos volt. Alig vártuk, hogy elteljenek az órák, és indulhassunk végre haza. Kitaláltuk, hogy a 12:45-ös gyorsjárattal megyünk, így nagyon sietnünk kellett. Stefi is jött velünk. :3 Stefi nagyon aranyos, őt annyira bírom. *-* És a kis izénél még segített is felvinni a bőröndöt, felhúzta nekem. Ráadásul ő ajánlotta fel. :3 De mikor felértünk a buszokhoz, a lépcsőnél eltűnt... Pedig még elköszönni sem tudtunk tőle, és nem tudtam normálisan megköszönni sem a segítséget. Egyszerűen... felszívódott. oO Szóval ezért hétfőn kapni fog a bejárós feje.
15 perc alatt kiértünk kb a buszohoz, de az még nem volt sehol. Majd 40-kor bemondták, hogy a Debrecenbe 12:45-kor induló gyorsjárat előreláthatólag öt percet késni fog... Mit ne mondjak, nagyon jó volt ezért sietni. :D De sebaj, legalább kiértünk időben, ami nagyon jól jött. Ráadásul összesen tizenketten voltunk. :D (Ha ez nem lenne elég, volt wifi! xD) Úgy megközelítőleg négyre már haza is értem. Azt hiszem, ha pénteken mindig sikerülne ez a menet, akkor nagyon jó lenne. Bár Debrecenből-Szoboszlóra való úton kicsit felidegesítettem magam az alföldi parasztokon. Mi a rákért kell úgy tolni, ha látják, hogy mekkora cuccal vagyok, és elém is furakodnak, szóval ígyse-úgyse tudok hamarabb fölszállni?! Pluszba egy csajnak végig a lapockámban volt a könyöke, és mikor már nagyon idegesített fogtam, belevágtam válaszképpen az enyémet is, akkor érdekesen arrébb tudott állni, és talált magának még helyet. :D Az egész út abból állt, hogy tényleg őket szidtuk félhangosan Vidivel. Megbeszéltük, hogy lerugdossuk őket Ebesnél, de mivel nem tudtunk megfordulni, a terv kudarcba fulladt. xD Na, nem baj.
Ha minden hét ilyen lenne... azt hiszem, hogy nem lenne olyan rossz. :3