Ohayou~

Néha eszembe jutnak dolgok. Talán emlékek, vagy rég elfeledett álmok, esetleg filmekből kiszedett, más történeteiből hallott részletek. Este az ágyban feküdve magam előtt láttam régi önmagam, ahogy érdeklődve nézek egy nő felé. Nem tudom, hogy anya, vagy a régi szomszédunk volt-e, de sírt. Közelebb léptem hozzá, és megkérdeztem tőle, mi a baja. De az alak csak mosolygott, és elmondta, hogy nem feltétlen a baj miatt sírnak emberek. Mikor látta értetlen arckifejezésem konkrétan kifejtette, hogy örömükben is szoktak. Aztán képszakadás. Furcsa, mikor ilyesmi emlék-foszlányokat fedezek fel a memóriámban.